~Jenna szemszöge~
Amikor elfutottunk kicsit megbotlottam, ezt Dan is észre vette.
-Jól vagy?-kérdezte és közben megfogta a kezem, hogy fel megtartson.
-Igen.Köszi...Csak egy kicsit megbotlottam!
-Aha...értem!Fussunk tovább!
-maguk ketten!...Ott!...Álljanak meg!-hallottuk akadozva a lihegő tanártól, ami egyben dühös is volt.
-Öööö...Futni kéne!-jelentettem be.
-3-ra?
-nincs annyi időnk!FUTÁS!!
-Hé, ne! Kérem álljanak meg!-hallottunk még a hangot
-Dehogyis!-üvöltötte vissza Dan.
-Hülye, mit csinálsz? !-néztem rá értetlenkedve mikor kifújtuk magunkat.
-Nyugi!Nem hiszem, hogy hallotta!-mondta teljes nyugodtsággal, miközben liheget, mint a ktyák.
Ezután vissza mentünk az osztályterembe, mert hát azért pont kicsöngettek.
******
Az órának már vége volt. s ez volt az utolsó miután bejelentették, hogy elázott néhány osztályterem és a pince. Valami rejtélyes módon csak azok a termek áztak el amik a pincével voltak kapcsolatosak...és néhány mosdó...Mikor közölték velünk a hírt, mindenki elhúzott az osztályból csak mi maradtunk ott Dan-nel.
-Bakker nincsen kulcsom!-mondtam ki hangosan a szitkozódást miután rá jöttem, hogy otthon hagyatm a kulcsot az íróasztalomon reggel.
-Akkor gyere át!-halottam egy rekedtes hangot mellőlem.
-De hiszen még ne ismerlek annyira hogy át mennyek és az se tudom, hogy hol laksz.-mondtam értetlenül.
-Gyere át és hívd fel a szüleidet, majd hazakísérlek vagy viszlek.
-De...de...-annyira meglepett elszántsága, hogy már csak dadogni tudtam...és telót is elfelejtettem vinni a suliba. Ott maradt a kulcs mellet.
-Ne keresd a kifogásokat csak gyere át és telefonálj.-mondta édesded hangon.
-Na jó legyen! Meggyőztél! De csak egy telefon!-emlékeztettem.
-Szóval semmi korep?-mosolygott és értetlenkedett.
-Mi van? Erről szó sem volt! Túl sok a dolgom. Milyen korep??-vontam kérdőre.
-A telefonálásnak ára van!-mondta kacéran
-Szóval most jön az a része, hogy ezt nekem elnézed, amiért körbe vezettelek a suliban.-mondtam teljesen magabiztosan.
-Ja meg volt egy kisebb tesi óránk.-mondta mikor már az utcán voltunk.
-Na jó Szépfiú. Egy teló és már ott sem vagyok és jövök neked eggyel!
-Bármivel?-kérdezte
-Aha.....mi?....Nem dehogy is.-mondtam mikor belenéztem a vágyakozó szemébe és elpirultam.
-Nem dehogy is olyannal!-mondta féloldalasra húzva a száját.-Még nem olyannak!-jelentette ki.
-Még?!-kérdeztem vissza-Még.-mondtam már nagyon idegesen.
-Ja...Szóval a dolog...amikor készen vagy majd megmondom mit kérek tőled!-jelentette ki.
-Majd!? Édesem most!-mondtam kicsit felháborodva
-Édesem?!-vont kérdőre-Mióta vagyok én a Te Édesed?
-Nem tudom, mindenkit így becézek.-pirultam el megint
-Aha...na ja-mosolygott rám. A séta többi részét csöndben tettük meg, de nem az a kínos csend hanem az a jó csendben lenni csend volt.
-Megérkeztünk.-mondta
-Melyik?-kérdeztem mikor egy kertes házhoz értünk.
-A narancsszínű....fuj olyan szar színe van...-jegyezte meg.
-Nem dehogyis, a szar barna ez meg narancs.-mosolyogtam rá.
-Te egészen máshogy látod a dolgokat, mint én!-mondta bókját nekem.
-Vehetem bóknak?-néztem rá.
-Ahogy akarod....-majd halkan hozzá tette-ahogy akarod Édesem.
-Mi?-kérdeztem meg tőle.
-Semmi...semmi...-oda sétált az ajtóhoz-Na szóval készen állsz?
-Ugyan mire?-kérdeztem
-A szenvedésre, ahogy elnézem anyum itthon van és....na jó, de ne mondd, hogy nem figyelmeztettelek!-nézett rám figyelmeztetően. Benyitott és bementünk.
-Szia Anya megjöttünk vagy is tünk!-mikor eszébe jutottam én is.
-Csak egy telefon!-tátogtam vagy is súgtam neki oda.
-Tudom.-mondta vissza, mikor az anya lépett be a szobába.
-Jaj! Szia Kicsim. Hogy telt a nap?-majd egy mozdulattal megpuszilta a fiát.
-Anyaaaaaaa....-mondta majd rám vetette tekintetét. Piroslóarca mindent elárult, pont olyan cikis volt a helyzet számára, mint nekem...na jó nem, nekem nem volt cikis a dolog. Csak elnevettem magam, csak akartam elnevetni magam....
-Jaj egy lány!....-kiálltotta mikor mintha én lennék az utolsó nem tom mi a földön....meg van! MEGVÁLTÓ!!! majd folytatta.-Nagyon sokat vártam erre a pillanatra.-Az anya olyan lelkes volt, hogy nem volt szívem leállítani. Dan folyamatosan tátogott valamit..talán azt hogy ő megmondta...és mutatott is, elpirulva. Az anya nevét mondogatta és próbálta leszedni rólam, de úgy ragaszkodott hozzám, mint majom a farkához, de egyszer csak elengedett.
-Jó napot!- mondtam neki kicsit félve és halkan.
-Hogy hogy itt vagytok?-erre a kérdésre mi ketten összenéztünk és hülyén vigyorogtunk.-Ugye nem lógtok?
-Nem dehogy is Anya!-mondta miközben anya felé emelte a konyharuhát és egy kicsit megcsapta.-Anya!! Jól van ezért kapsz!-felkapott egy konyharuhát ő is és elkezdett csapkodni...Egy ideig csak néztem őket vigyorogva, majd odajött Dan...
-Dan! Ha megütsz esküszöm megöllek!- védekeztem a kezemmel és megpróbáltam tőle elvenni a ruhát.
-Akkor mi lesz? Megölsz?! Na azt megnézem.-jelentette ki és csapott egyet vele ami sikeresen el is talált.
-Most meghalsz!-mondtam és vetettem egy konyharuhát a pultról.Nagyon elvoltunk nem is vettük észre, hogy az anya csak úgy elment dolgozni...miután írt egy cetlit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése