A pulton megtaláltuk Dan anyukájának a levelét.
"Sziasztok! Elmentem, ne keressetek!Kaja a Hűtőben!"
-Oh. Éhes vagy?-kérdezte Dan. Szívesen mondtam volna igent, mert eléggé éhes voltam, e nem lehetett.Olyan sok dolgom van még, amit el kell intéznem.
-Csak egy telefonról volt szó!-de a rám sem hederített csak nézett és sóhajtott egyet:
-De jössz nekem eggyel és még délelőtt van!
-Igen, de nem lehet sietnem kell még meg kell tanulnom meg ilyenek!
Majd tanulsz itt! Itt velem!Na gyere!-azzal akaratom ellenére megfogott a pólomnál fogva és húzott a konyhába, ahol egy székre tuszkolt le. Tányérokat vett elő, evőezközöket, poharakat.Egy kancsóba vizet töltött és a kaját a mikroba tette. Néztem...azt hiszem meg igézet engem. leült velem szemben.
-Mi van?
-Semmi.-tagadtam nagyon magába ejtett...és csak egy embernek sikeredett rajta kívül:Ricsinek.-Mit eszünk?
-Spagettit.Szereted?
-Igen...Nagyon...Viccesebb téma. Láttad már a Suzy és Tekergőt?
-Persze...Ki ne látta volna?
-Miután anyám megnézette velem megszerettem!
-Mit a spagettit vagy a kutyákat?-hallottam egy hangos kis kattanást. Lejárt a mikró.
-A kutyákat már előtte is szerettem.-mondtam mikor felállt.
-Tényleg?
Tényleg.-magabiztos kijelentettem.-Szóval akkor marad a spagetti...És te?
-Én az igazi szerelmet ismertem meg benne, és a kutyikat.-mondta kisfiús hangján, nagyon édesen. Letette a tálat.
-Aha értem.
-Szedsz vagy szedjek neked?-kérdezte
-Jó...szedek.
-Ha lenne kedved esetleg megnézni újra...Megnézhetnénk.
-Hány évesek is vagyunk?
-15.
-Akkor miért akarunk mesefilmet nézni?
-Mert szeretjük?!...
-Na jó!...nyomos ok.
Azzal elkezdtünk enni.
-Elrabolsz és kaját is adsz. Nem vagy te olyan rossz bűnöző.
-Oooo...vehetem bóknak?
-Annak veszed aminek akarod!-incselkedtem vele.
-Rendben.
Befejeztük a kajálást.
-Akkor telefonálhatok?
-Igen. Ott van a telefon a falon a folyosón, ami neked balra van.
-Köszi.-nagy nehezen meg is találtam, majd tárcsáztam a számot.
~Hallo?~
-Szia anya!Én vagyok!-
~Szia Kicsim! Miért ezen a számon hívtál?~
-Mert otthon hagytam a telefonomat és a kulcsaimat az íróasztalomon.
~Aha értem...Hol vagy most?~
-Az új osztálytársamnál. Amúgy mikor jössz...jöttök haza, és van pótkulcs?
~Hát...tudod, hogy most külföldön vagyok! Apád éjfélkörül jön...megy haza. Szerintem haza se megy! A pótkulcs meg nálad van! Mire ezt a kulcsot feladom...későre ér oda....Talán délutánra.'
-Na ne már?
~De! Mama meg elutazott. Nem tudsz valahol ott aludni?~
-Hát nem! A barátnőimnél tuti nem tudok, mert tudod milyen az anyuk....hét közben senki! Még is kinél aludjak?
-Itt aludhatsz -mondta rekedtes hangon Dan. Én csak nagy szemekkel néztem rá.
~Na látod(!), már meg is van oldva.
-De anya.....
~De anya nincs! Nem tudsz bemenni a házba!~
-De, ha nyitva van az ablak!
~Nem játszuk el ezt még egyszer!~
-Oké, de te akartad, hogy itt aludjak! Csak tudd, hogy akinél vagyok:fiú.
~És?~
-FIÚ!!!NEM LÁNY!!!-már mondtam mérgesen- Máskor még egy fiú közelébe se engedsz! Nem, hogy ott aludni!
~Ja, mert ez nálad olyan sokat számít, hogy megengedem-e vagy nem!~
-Igen, de ha megengeded és nem fogadok szót, akkor egy kicsit lázadok, de mindegy hagyjuk!!!
~J...ja....ja....
-Anya....a..aka...akadozik a...a...vo...vonal!...Le..letszem....sz...szia!...Add...majd....ff...fel!
Azzal letettem a telefont. Remélem Dan nem hallotta meg mit mondtam róla, de ha hallotta nem sértődik meg rajta. Dan pont akkor jött oda. Vissza tettem a telefont a falra, majd rá mosolyogtam.
-Köszönöm.
-Nincs mit?
-Hallottál mindent?
-Elég nehéz lett volna nem hallani.
-Sajnálom....csak anya olyan tipus aki félti a lányát, de most nagy ívbe leszarja mit csinálok, lehet hogy a munkája miatt?
-Semmi gond....de igen fiú vagyok.-majd rám mosolygott, én pedig ott álltam bambán.-Lehetséges.
-Jól van nem is érdekel. Megkaptad az összes könyvet a suliból?
-Igen.
-Remek...lássunk akkor hozzá....sok a tanulni való!
-Oké.Gyere utánam.-oda vezénylet egy lépcsőhöz, amin felmentünk.Bementünk egy szobába. Mivel a nap szépen sütött így bevilágította az egész teret. Halványan egy két személyes nagy francia ágyat is, ami meg volt vetve.
-Miért van megvetve az ágyad?
-Mert reggel megcsináltam unalmamban...
-Jaaa...Értem.-majd hülyén rá mosolyogtam, olyan ciki volt! Rám nézett majd ráugrott az ágyra.
-Gyereee.-elegett tettem a kérésének és én is ráugrottam. Nagyon kényelmes volt az ágya.
-Tudsz róla, hoyg kurva kényelmes az ágyad?
-Igen, de azért köszi. Mit tanulunk meg először
-Mi lesz holnap?....matek, irodalom, angol, tesi meg még két valami.-mindketten elkezdtünk töprengeni.
-Ne a mait nézzük jó!
-Miért én a mait néztem?
-Hmmm...igen.
-Hupsz....
-Akkor holnap lesz matek, nyelvtan, kornyika, angol, info. Csak matekra meg nyelvtanra kell tanulni. Te melyiket akarod előbb.
-Legyen az enyém a nyelvtan?
-Most kérdezed vagy mondod?
-Mind2.-majd rám mosolygott én pedig vissza.
-Oké enyém a matek, tiéd a nyelvtan. Kezdjük el megtanulni.
****
Gyorsan készen lettünk a tanulással pofon egyszerű volt mindkettő kivételesen.
-Nézünk valamit?-kérdeztem.
-Ahan. Mit nézzünk?
-Suzy és Tekergő.-majd elröhögtük magunkat egyszerre.
-Oké nézzük azt.
-Rendben legyen. De csak hogy tudd viccből mondtam.
-Rendben.-azzal lemászott az ágyról és egy cd-ét rakott be a lejátszóba.-kérsz valamit? Enni,inni esetleg?
-Nem köszönöm.
-Oké.-és vissza ült mellém.
Elkezdődött a film. Kb már már járhattuk a sztori közepén mikor a polcon megpillantottam egy fotóalbumot.
-Na ne.-álltam fel és mentem a polchoz.-Megnézhetem?
-Igen, persze. Semmi különleges nincsen benne!
-Aha mindig így kezdődnek, aztán jönnek a meztelen képek.-mondtam egy kicsit hangosan.-Hangosan mondtam ki mi?
-Igen, eléggé...Most, hogy mondod inkább ne nézd meg.
-De-de.
-De ne, mert....
-Mert?-felállta a helyéről és odanyújtotta nekem a kezét, amibe belekellet volna raknom a fotóalbumot...de csak kellet volna. Inkább elfutottam vele, úgy hogy nem is tudom, hogy hova szaladok. Ő pedig utánam. Szerencsémre befutottam a fürdőbe ahol az ajtónak dőltem és nem tudott bejönni. Elkezdtem fellapozni a képeket. Nagyon édes volt rajta. Szerintem megtaláltam azt a képet amit szégyelt. Kivettem majd a melltartómba dugtam. Ott úgy sem keresné. Kopogott folyamatosan.
-Jenna!!
-Igen?
-Gyere ki!
-Oké...oké...-mikor kimentem ott állt és nyújtotta a kezét, hogy elkérje. Mivel nálam volt a kép odaadtam neki.
-Olyan kis húsi pofa voltál...főleg azon a képen.
-Melyiken?
-Hát amelyiket annyira titkolod!-Végig lapozta.
-Hol van?
-Nem tudom én ott láttam utoljára!
-Aha...nem hiszek neked!
-Én meg igen. Miért kellene az nekem?
-Mit tudom én! De majd úgy is kifog derülni.
-Mi? Az hogy tévedtél?
-Nem az. Az, hogy nálad van! Figyellek ám!
UI.: Idáig jutottam még. De eddig milyen?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése