hali

Sziasztok most veszem észre, hogy az 1-, 2-, 3. rész nincsen fent. Nem tudom, hogy miért nem lehet megnyitni! Igazából nem maradtatok le semmiről. Csak egy átlagos napját mutatja be és a főszereplő fiút, aki nem úgy szereti. :/ Azért sajnálom, hogy ezt nem olvashatjátok! Pedig nem töröltem ki....

üdv.: Enikő:)

ui.: Még egyszer sajnálom, de újra írni már nem hiszem, hogy fogom tudni, ha van még kis időm, akkor megpróbálom megírni!

Ja és nézzetek be ide: katonabl.blogspot.hu
 Ezt is én írom, nem régen kezdtem neki :)

11.rész

11.rész

Egy lány állt az ajtóban és szinte kiabált Dan-nel, Dan pedig hallgatta a lány rikácsolásait.

-Dan?!-szólítottam meg

-Ohhh, látom jól szórakozól Dan, jellemző rád!- csattant fel a csaj.

-Utoljára szólok menj el Khatrine! Most!-kezdett egy kicsit mérges lenni.

-Én ide jövök, mert szeretlek, te pedig össze fekszel valami cselédlánnyal?-mondta hangos sírós és egyben nyávogós hangján.

-Állj már le! Nem vagyok holmi cselédlány veled ellentétben!-a csaj meghökkent-Kettő- mutattam az ujjaimon.-tudni akarod?! Igen lefeküdtünk és jó volt. Dan azt mondta hogy jobb voltam, mint te! És most menj el, mert ha nem nem állok jót magamért!-közben meg odamentem Dan-hez és odabújtam hozzá

-Ez igaz lefeküdtél azzal?-bökött felém Kat és könnyek gyűltek a szemébe.

-Kat, én nagyon sajnál...-nem tudta befejezni a mondatot Dan, hiszen olyan pofont kapott, hogy én nekem fájt.

-Nem kell a sajnálatod! Ezzel itt és most vége!-mondta

-Ugyan már Kat, már megtettem, hogy szakítottunk ott mikor eljöttem otthonról nem emlékszel?! Tehát meg se csaltalak! Fogd fel, hogy vége van!-mondta és rávágtam az ajtót.Tudtam, hogy a lelkébe taposok, hiszen ezt velem is megtették csak az a különbség volt hogy én nem feküdtem le az illetővel.Már muszáj volt ezt a lépést megtennem, láttam Dan-en, hogy kezdi idegesíteni a dolog.

-Jól vagy?-kérdeztem 

-Igen, és köszönöm. Jobb vagy mi?!

-Hát valamit mondani kellet...-végig mért az arcom piros lett-aprópó megkell hagyni hogy jól tudd ütni- nevettem 

-Én tanítottam.-Erre még jobban elkezdtem nevetni

-Most jól beégetted magad- már pukkadoztam, megfordultam-Jaj bocs nem tudtam, hogy ott vagy-néztem rá szégyenlősen, miután belé ütköztem.

-Semmi baj.-néztem a szemébe és ő az enyémbe-Tudod én azért jöttem ide, hogy a múltamat elfelejtsem...is...-majd rácsúsztatta a kezét a derekamra míg a másikkal az arcomhoz ért és közelebb húzott...olyan közel, hogy azt sem hittem, hogy ez lehetséges, és akkor megcsókolt.

http://1.bp.blogspot.com/-FkMTILGWA8Y/VEE8yHLeVoI/AAAAAAAAAmM/15TDnLrv3U4/s1600/3172786099_1_5_U2c8RUyy.gif

Nem sietett sehová, én pedig élveztem...tűzijátékot éreztem.Már csak arra lettem figyelmes, hogy az ágyon fekszek Dan pedig felettem. Nagyon ideges voltam és ezt láthatta is. Mikor Dan tovább haladt rájöttem, hogy ezt még nem akarom. Aggódtam és szólni nem mertem, hiszen olyan jól csinálta elrontani nem akartam, de akkor is...

-Valami baj van?- nézett fel, mikor látta az arcomon az aggodalmam és a félelmet. De éreztem, hogy az arcomba szök minden vér...-Vörösödsz..-mikor kimondta végem volt, egyből lefagytam, de a tekintetét még mindig álltam.

-Ööööö..öö.ööö-dadogtam összevissza, nem tudtam meg fogalmazni azt, hogy hogy mondjam meg neki, hogy ezt most nem akarom...

-Úristen...mekkora egy barom vagyok!-Sajnálkozást véltem a tekintetében-Ne haragudj kérlek, hogy letámadtalak...istenem...de meg kell hagyni, nagyon ínycsiklandozó vagy ebben az egy száll törülközőben és amit ott lent mondtál...tényleg ne haragudj!-mondta fájdalommal az arcán és vággyal a szemében.

-Semmi baj, de nem arról van szó, hogy nem akarom, csak még nem is ismerlek annyira meg...meg ilyenek, meg...meg jah-féltem...féltem az elsőtől és féltem megmondani neki, hogy félek...

-Meg?!-kérdezte

-Mindegy...-ekkor már nem néztem a szemébe.

-Félsz az első alkalomtól...én azt hittem, hogy...-csendesedett el a hangja.

-Hogy?!-kérdeztem vissza-Na ne!Komolyan azt hitted, hogy már nem vagyok szűz?!-ekkor már a szemébe néztem, de hangját nem találta.

-Igen...-találta meg a hangját és egyben halkult el

-Miből?Miből hitted ezt?!

-....Hát abból, ahogyan beszéltél, a járásodból...meg az ehhez hasonló dolgokról/tól...-mondta

-Komolyan?!- mondtam hitetlenkedve-Akkor nagyfiú megsúgok valamit, nem minden az aminek látszik-tanulva a fűzős esetből és ebből--mindketten nevettünk--

-Imádom.

-Mit?!

-A mosolyod...-suttogta az ajkaimra és megint megcsókolt- na öltözz fel, mert még megfogsz fázni-mászott le rollam.

-Aaaaa-nyögtem fel-nem akarsz vissza feküdni?!

-Rád?!-kérdezte meglepetten

-Aha...olyan furi, hogy az előbb kellemesen nyomtál...és most már olyan hiány érzetem van.-elkezdett röhögni-Mi van?!

-Kellemesen nyomtalak és hiány érzeted van...-majd adott egy cuppanos puszit 

-Ezt felvehetem?!-fogtam meg a pólóját

-Kivételes alkalom, ez az egyik kedvenc pólóm nem ajánlom hogy csinálj vele valamit! Adok egy alsógatyát.

-Oké-sóhajtottam fel felvettem

-Nem is áll olyan rosszul.-bókolt és kimet a szobából, én addig leültem az ágyra. Visszajött egy téglalap szerű lappal.-Tudtam beraktad a melltartódba...Úgy tudtam!

-Mit?-Dan oda sétált a polchoz és elővette a fotóalbumot és belerakta a téglalap szerű papírt.Nekem pedig akkor esett le. Fel pattantam és oda menetem.

-De az már az enyém mivel elloptam tőled és te nem veheted vissza!

-De még is sikerült.-vigyorgott gonoszan.

-Jó ezt még vissza kapod.-majd hátat fordítottam neki és vissza ültem az ágyra . Dan a lámpához sétált és lenyomta, majd hallottam a lépteit. gyors eldőltem és szétterültem az ágyon.

-Dan?! Van egy rossz hírem: nem férsz ide!-mondtam mosolyogva.

-Igen?!-majd megcsikizett én pedig össze ugrottam, mint valami rossz rossz napozóágy. Beférközött mellém, betakart minket ezután én a jobb oldalamra fordultam így neki háttal voltam. Nem számítottam rá, hogy átkarol és közelebb jön, majd egy puszit ad.

-Jó éjszakát.-mondta

-Jó éjt.-és én biztonságosan merültem álmaiba meleg karjában.

Reggel arra ébredtem, hogy kiszáradt a torkom és nagyon melegem van. A masik oldalamra fordultam...egy kéz nem igazan engedte. Egy halovány mosollyal nyugtaztam a tegnapi napot, ami hamar elment és amikor jól éreztem magam. El is felejtettem, hogy ez milyen is valójában,a szórakozás. Már rég nem adathatott meg ez a dolog. Pedig kijárt. A tanulás, a házimunka és a gyerek felvigyázás közben...apropó tanulás. Hány óra van?! Előkerestem a telefonom. 9:30. Csak babbultam, nem vettem észre, hogy Dan felébrett. Egyszer csak elnevette magát.
-Elkestünk?! Ne aggódj már, inkább gyere ide vissza.Hiány érzetem van.-mondta majd vissza húzodt magára.
-Igen. Elkéstünk.-válaszoltam szükszavúan hozzá.
-Na ne már! Most nehogy én legyek a hibás, még ébresztőt is állítottam. Boztos anyám volt. Máskor is csinált már ilyet.-mondta miközben átkarolt és közelebb húzott magához.
-Melegem van.
-Zuhanyzunk egyet?!-kérdezte az elöbbi kijelentésre mit semm vetve.
-Nem együtt külön.-mondtam nevetve mikor elkezdett csikizni, ugyan is durcás voltam. Nem nem azért, mert elkéstünk a suliból...Egyszerűen ilyen kedvem volt. Egész nap rossz kedvem volt és nem tudom, hogy miért. Mások is mondták már a suliban, hogy milyen rossz kedvű vagyok. Még a tanárok is megjegyezték. Ezek ellenére el fáradtam. Nagy nehezen lementek az órák a suliban.


halihóó! Itt az új rész, de csak ennyit írtam, majd folytatom, de valamilyért most nem jön ihklet az egészhez :/

10.rész

 A beszélgetés után elvonultam a a fürdőbe zuhanyozni. Aztán rájöttem valamire...hogy nincs ruhám, amit felvegyek, így kimentem és megkerestem Dan-t aki  a szobájában kuksolt. A helyzetet nagyon cikinek és kínosnak találtam.
-Te nem elmentél fürdeni?!
- De...de csak még előtte el kell intéznem valamit és eltarthat egy darabig.- kicsit vagy is valljuk be nagyon hülyén éreztem magam emiatt, főleg mikor olyan hülyén nézett rám egyből magyarázkodni kezdtem-csak most jutott az eszembe sajnálom.
-Hát jó te tudod-majd felállt az ágyról és bement a fürdőbe, de mielött bement volna megtámaszkodott az ajtófélfán.-Tudod ha bármi kell csak szólj nyugodtan.
-Oké...rendben azt fogom tenni.- majd egy halvány mosolyt véltem felfedezni arcán.
-Biztos?!Mert nem úgy látszik...-de ugye minden jónak egyszer vége  van, ugyennek a pillantanak is..az előbbi mosoly nem az igazi volt, csak álca....az egy gonosz somolygás kezdete volt. Tudta hogy ezzel hogy feltud idegesíteni...de ő csak azért is csinálta...fuuu utálom...
-Mondom!Na...menj zuhanyozz le!
-Tudod ez a mondatod...
-Igen mi van vele?
-CSak annyit akartam, hogy ez fordítva is igaz!
-Menj már fürdeni Istenem...-majd kezeim közé temettem az arcomat.
-Szólítottál?!
-Menj a picsába!- és egy párnát dobtam neki!-elkapta és vissza dobta, majd bement és magára zárta az ajtót és halottam, hogy megengedte a vízét én pedig felsóhajtottam,mert egy kicsit megkönnyebbültem. Egyszer elhallgatott a víz csobogása:
-Tudod a polójaim a szekrényben vannak mögötted.-majd megint hallottam ahogyan a víz megtöri a kiengedett víz csendes életét...röviden fogalmazva megint megengedte a csapot és halottam csobogni. De még így is zavarba hozott, hiszen mikor meghallottam azt a kissé rekedtes hangját amely oly lágy és finom volt, lefagytam és hirtelen köpni nyelni nem tudtam csak hallgattam azt a mámorító hangot. Beleszerettem a hangjába. De honnan tudta, hogy erre van most szükségem?!...ő egy GONDOLAT OLVASÓ?!...a gondolatot, hamar el is felettem, olyan hülye vagyok, de még is...honnan vette? Jó mondjuk nem hülye, mint én...ebbe a helyzetebe sokkal többet látok bele, mint kéne..."állj le Jenna állj le" mondtam magamnak és ezzel kutakodni kezdtem nagy nehezen rávettem magam, hiszen én utálok mások holmijai közt kutakodni. Valami csajosabb cuccot kerestem a szekrényben már éppen kezdtem feladni mikor megláttam valamit a szekrény alján. Amit megláttam...szóhoz sem jutottam..egy FŰZŐT TALÁLTAM...először néztem, hogy most mi van?! Ez komoly?! És pár kérdés is az eszembe jutott...aztán már csak röhögtem egy jót.
-Szóval megtaláltad...és az a kérdés foglalkoztat, hogy vajon miért van nekem ilyenem...?-mikor hangját meghallottam csak a szívem kihagyott pár ütemet, elég sokat...-Kérdezd elmesélem neked..-kínos csend állt be, ami hosszúra sikeredett egy picit majd megtaláltam a hangomat és rákérdeztem arra, amit elsőnek gondoltam:
-Khmmm....szóval...- vettem egy mély levegőt és:- szóval te meleg vagy?- mondtam ki gyorsan egy szuszra.
-Tudod...tudod mit?! Nem fogok neked kertelni a válasz:..igen , az vagyok.-Azóta a perc óta miután bejött ugyan úgy voltunk ő az ajtóban én meg háttal neki, de most erőt gyűjtöttem és megfordultam...ami ott várt leírhatatlan volt. Kidolgozott testét jól lehetett látni, a derekán a törülköző lazán volt felkötve és a haja...a haja vizes volt inkább már félszáraz, de mint valami félisten úgy nézett ki. Elvörösödtem, mint egy répa komolyan mondom (komment x""""""D répa), de nem volt szerencsém ezt ő is észre vette, így még inkább is elvörösödtem...mire megszólalt
-Tudod hogy vagyok meleg?! A vérem ami folyik ereimben felmelegít. Nem mondhatod azt, hogy hidegvérű vagyok!- és közeledni kezdet-Meg a kávé...a tea- már az ajkaimra suttogta...mikor már azt hittem, hogy végre megcsókol újra megszolalt- Add vissza a képet és megcsókollak-nevette el magát. A tényeket felfogni nem tudtam, nem hogy még azt amit mondott, mikor-
-Mi van?!-nem hittem a füleimnek- Most te megszívattál?!Komolyan elhittem- mondtam már én is nevetve-Hülye vagy?! Már csak azért sem adom vissza, mert az az enyém lett már!! HAhahaha- és a végére  az ördögi kacaj.
-Jó,  jó. Igazad van. De esküszöm látnod kellet volna magad- majd utánzott, mint akit hipnozitáltak.
-Jó, jó, azért el kell ismerni, hogy jól játszottad az agyadat, de mondom hogy a képet nem kapod vissza!-nevettem már a könnyektől...
-De most komolyan hova tetted? Már mindenütt kerestem...amúgy meglehet hogy komolyan gondoltam a dolgot, csak a képpel akartalak motíválni egy kicsit.
-Aha...motíválni mi?! Hát azt lesheted, hogy vissza adjam a képet neked! Ja és ne, hogy azt hidd, hogy nem tudom hogy mindenhol kerested már.- nevettem már megint ördögien és a nyelvemet is kinyújtottam rá, mint valami óvódás gyerek.
-Oh nem?!
-Nem.-jelentettem ki.
-Oké..., majd meglátjuk...-és elkezdett csikizni.
Már vagy olyan 10perce csikizhetett, mikor véletlenül úgy estünk az ágyra, hogy én felette voltam. A csikizést rögtön abba hagyta, mert elmerültünk egymás tekintetében...Én eszméltem fel belőle elsőne.
-Kéne egy póló meg egy bugyi.- álltam fel.
-Persze, de csak alsógatyám van. állt fel ős is.
-Persze, de azért volt egy fűző a szekrényedben, csak ezáltal következtettem arra, hogy talán...véletlenül akad egy bugyid is..!
 -Annak igazi története van jó?!- mondta kicsit sértődötten.
-És mi lenne az?! Meghallgatom, már kíváncsivá tettél...-mondtam
-Na jó! Annyira nem nagyon izgalmas ám legyen. Búcsúzó ajándékként kaptam a barátaimtól, ugyanis volt egy sulibuli ahol egy megadott témához kellet  beöltözni és ez a téma a 20-as évek voltak ahol a lányok még fűzőt hordtak és kint volt a mellük...hát ja régi szép emlékek..és milyen meglepő egy lánytól vették el...
-Vagyis két dolgot vettek el...
-Fogalmazhatunk így is.ű
-Szóval ez amolyan valami dicső trófea...?!
-Valahogy úgy .
-Na jó öltözz fel, már irritálsz...- mondtam nevetve
-Az elején még nem úgy vettem észre.- fogtam egy párnát és neki dobtam.
-Csönd legyen!- fulladoztam a  nevetéstől, majd elmentem megfürdeni. Rájöttem, hogy nem hoztam be a cuccomat, de már nem is érdekelt, gondoltam most  én játszom vele egyet, ahogyan ő tette velem. Mikor végeztem a fürdéssel kimásztam a kabinból és magamra terítettem a törülközőmet.Mikor kimentem nem találtam Dan-t, de hangookat hallottam odalentről így lementem...

9.rész

Hali, hát újra itt! Ez a rész kicsit hosszabb lett, mint szokott lenni.Tudjátok túl hosszúak és unalmasak voltak a fizika, angol és az ilyen órák. :D

A pulton megtaláltuk Dan anyukájának a levelét.

                                   "Sziasztok! Elmentem, ne keressetek!Kaja a Hűtőben!"

-Oh. Éhes vagy?-kérdezte Dan. Szívesen mondtam volna igent, mert eléggé éhes voltam, e nem lehetett.Olyan sok dolgom van még, amit el kell intéznem.
-Csak egy telefonról volt szó!-de a rám sem hederített csak nézett és sóhajtott egyet:
-De jössz nekem eggyel és még délelőtt van!
-Igen, de nem lehet sietnem kell még meg kell tanulnom meg ilyenek!
Majd tanulsz itt! Itt velem!Na gyere!-azzal akaratom ellenére megfogott a pólomnál fogva és húzott a konyhába, ahol egy székre tuszkolt le. Tányérokat vett elő, evőezközöket, poharakat.Egy kancsóba vizet töltött és a kaját a mikroba tette. Néztem...azt hiszem meg igézet engem. leült velem szemben.
-Mi van?
-Semmi.-tagadtam nagyon magába ejtett...és csak egy embernek sikeredett rajta kívül:Ricsinek.-Mit eszünk?
-Spagettit.Szereted?
-Igen...Nagyon...Viccesebb téma. Láttad már a Suzy és Tekergőt?
-Persze...Ki ne látta volna?
-Miután anyám megnézette velem megszerettem!
-Mit a spagettit vagy a kutyákat?-hallottam egy hangos kis kattanást. Lejárt a mikró.
-A kutyákat már előtte is szerettem.-mondtam mikor felállt.
-Tényleg?
Tényleg.-magabiztos kijelentettem.-Szóval akkor marad a spagetti...És te?
-Én az igazi szerelmet ismertem meg benne, és a kutyikat.-mondta kisfiús hangján, nagyon édesen. Letette a tálat.
-Aha értem.
-Szedsz vagy szedjek neked?-kérdezte
-Jó...szedek.
-Ha lenne kedved esetleg megnézni újra...Megnézhetnénk.
-Hány évesek is vagyunk?
-15.
-Akkor miért akarunk mesefilmet nézni?
-Mert szeretjük?!...
-Na jó!...nyomos ok.
Azzal elkezdtünk enni.
-Elrabolsz és kaját is adsz. Nem vagy te olyan rossz bűnöző.
-Oooo...vehetem bóknak?
-Annak veszed aminek akarod!-incselkedtem vele.
-Rendben.
Befejeztük a kajálást.
-Akkor telefonálhatok?
-Igen. Ott van a telefon a falon a folyosón, ami neked balra van.
-Köszi.-nagy nehezen meg is találtam, majd tárcsáztam a számot.
~Hallo?~
-Szia anya!Én vagyok!-
~Szia Kicsim! Miért ezen a számon hívtál?~
-Mert otthon hagytam a telefonomat és a kulcsaimat az íróasztalomon.
~Aha értem...Hol vagy most?~
-Az új osztálytársamnál. Amúgy mikor jössz...jöttök haza, és van pótkulcs?
~Hát...tudod, hogy most külföldön vagyok! Apád éjfélkörül jön...megy haza. Szerintem haza se megy! A pótkulcs meg nálad van! Mire ezt a kulcsot feladom...későre ér oda....Talán délutánra.'
-Na ne már?
~De! Mama meg elutazott. Nem tudsz valahol ott aludni?~
-Hát nem! A barátnőimnél tuti nem tudok, mert tudod milyen az anyuk....hét közben senki! Még is kinél aludjak?
-Itt aludhatsz -mondta rekedtes hangon Dan. Én csak nagy szemekkel néztem rá.
~Na látod(!), már meg is van oldva.
-De anya.....
~De anya nincs! Nem tudsz bemenni a házba!~
-De, ha nyitva van az ablak!
~Nem játszuk el ezt még egyszer!~
-Oké, de te akartad, hogy itt aludjak! Csak tudd, hogy akinél vagyok:fiú.
~És?~
-FIÚ!!!NEM LÁNY!!!-már mondtam mérgesen- Máskor még egy fiú közelébe se engedsz! Nem, hogy ott aludni!
~Ja, mert ez nálad olyan sokat számít, hogy megengedem-e vagy nem!~
-Igen, de ha megengeded és nem fogadok szót, akkor egy kicsit lázadok, de mindegy hagyjuk!!!
~J...ja....ja....
-Anya....a..aka...akadozik a...a...vo...vonal!...Le..letszem....sz...szia!...Add...majd....ff...fel!
Azzal letettem a telefont. Remélem Dan nem hallotta meg mit mondtam róla, de ha hallotta nem sértődik meg rajta. Dan pont akkor jött oda. Vissza tettem a telefont a falra, majd rá mosolyogtam.
-Köszönöm.
-Nincs mit?
-Hallottál mindent?
-Elég nehéz lett volna nem hallani.
-Sajnálom....csak anya olyan tipus aki félti a lányát, de most nagy ívbe leszarja mit csinálok, lehet hogy a munkája miatt?
-Semmi gond....de igen fiú vagyok.-majd rám mosolygott, én pedig ott álltam bambán.-Lehetséges.
-Jól van nem is érdekel. Megkaptad az összes könyvet a suliból?
-Igen.
-Remek...lássunk akkor hozzá....sok a tanulni való!
-Oké.Gyere utánam.-oda vezénylet egy lépcsőhöz, amin felmentünk.Bementünk egy szobába. Mivel a nap szépen sütött így bevilágította az egész teret. Halványan egy két személyes nagy francia ágyat is, ami meg volt vetve.
-Miért van megvetve az ágyad?
-Mert reggel megcsináltam unalmamban...
-Jaaa...Értem.-majd hülyén rá mosolyogtam, olyan ciki volt! Rám nézett majd ráugrott az ágyra.
-Gyereee.-elegett tettem a kérésének és én is ráugrottam. Nagyon kényelmes volt az ágya.
-Tudsz róla, hoyg kurva kényelmes az ágyad?
-Igen, de azért köszi. Mit tanulunk meg először
-Mi lesz holnap?....matek, irodalom, angol, tesi meg még két valami.-mindketten elkezdtünk töprengeni.
-Ne a mait nézzük jó!
-Miért én a mait néztem?
-Hmmm...igen.
-Hupsz....
-Akkor holnap lesz matek, nyelvtan, kornyika, angol, info. Csak matekra meg nyelvtanra kell tanulni. Te melyiket akarod előbb.
-Legyen az enyém a nyelvtan?
-Most kérdezed vagy mondod?
-Mind2.-majd rám mosolygott én pedig vissza.
-Oké enyém a matek, tiéd a nyelvtan. Kezdjük el megtanulni.

****

Gyorsan készen lettünk a tanulással pofon egyszerű volt mindkettő kivételesen.

-Nézünk valamit?-kérdeztem.

-Ahan. Mit nézzünk?

-Suzy és Tekergő.-majd elröhögtük magunkat egyszerre.

-Oké nézzük azt.

-Rendben legyen. De csak hogy tudd viccből mondtam.

-Rendben.-azzal lemászott az ágyról és egy cd-ét rakott be a lejátszóba.-kérsz valamit? Enni,inni esetleg?

-Nem köszönöm.

-Oké.-és vissza ült mellém.

Elkezdődött a film. Kb már már járhattuk a sztori közepén mikor a polcon megpillantottam egy fotóalbumot.

-Na ne.-álltam fel és mentem a polchoz.-Megnézhetem?

-Igen, persze. Semmi különleges nincsen benne!

-Aha mindig így kezdődnek, aztán jönnek a meztelen képek.-mondtam egy kicsit hangosan.-Hangosan mondtam ki mi?

-Igen, eléggé...Most, hogy mondod inkább ne nézd meg.

-De-de.

-De ne, mert....

-Mert?-felállta a helyéről és odanyújtotta nekem a kezét, amibe belekellet volna raknom a fotóalbumot...de csak kellet volna. Inkább elfutottam vele, úgy hogy nem is tudom, hogy hova szaladok. Ő pedig utánam. Szerencsémre befutottam a fürdőbe ahol az ajtónak dőltem és nem tudott bejönni. Elkezdtem fellapozni a képeket. Nagyon édes volt rajta. Szerintem megtaláltam azt a képet amit szégyelt. Kivettem majd a melltartómba dugtam. Ott úgy sem keresné. Kopogott folyamatosan.

-Jenna!! 

-Igen?

-Gyere ki!

-Oké...oké...-mikor kimentem ott állt és nyújtotta a kezét, hogy elkérje. Mivel nálam volt a kép odaadtam neki.

-Olyan kis húsi pofa voltál...főleg azon a képen.

-Melyiken?

-Hát amelyiket annyira titkolod!-Végig lapozta.

-Hol van?

-Nem tudom én ott láttam utoljára!

-Aha...nem hiszek neked!

-Én meg igen. Miért kellene az nekem?

-Mit tudom én! De majd úgy is kifog derülni.

-Mi? Az hogy tévedtél?

-Nem az. Az, hogy nálad van! Figyellek ám! 

UI.: Idáig jutottam még. De eddig milyen?

8.rész

Először bocsi h nem ilyen hosszúak a részek, de megteszek mindent amit tudok! Nyolcadikos vagyok, de ettől függetlenül is van más programom...sportolok is..Minden időmet leköti a tanulás és a sport. Ezt a blogot "kikapcsolódásként" írom, saját magamnak. Nem fogom sajnáltatni magam...szóval következzék az új rész! És sajnálom, hogy ilyen későn! Aprópó BOLODOG ANYÁKNAPJÁT!!!

~Jenna szemszöge~
Amikor elfutottunk kicsit megbotlottam, ezt Dan is észre vette.
-Jól vagy?-kérdezte és közben megfogta a kezem, hogy fel megtartson.
-Igen.Köszi...Csak egy kicsit megbotlottam!
-Aha...értem!Fussunk tovább!
-maguk ketten!...Ott!...Álljanak meg!-hallottuk akadozva a lihegő tanártól, ami egyben dühös is volt.
-Öööö...Futni kéne!-jelentettem be.
-3-ra?
-nincs annyi időnk!FUTÁS!!
-Hé, ne! Kérem álljanak meg!-hallottunk még a hangot
-Dehogyis!-üvöltötte vissza Dan.
-Hülye, mit csinálsz? !-néztem rá értetlenkedve mikor kifújtuk magunkat.
-Nyugi!Nem hiszem, hogy hallotta!-mondta teljes nyugodtsággal, miközben liheget, mint a ktyák.
Ezután vissza mentünk az osztályterembe, mert hát azért pont kicsöngettek.

******

Az órának már vége volt. s ez volt az utolsó miután bejelentették, hogy elázott néhány osztályterem és a pince. Valami rejtélyes módon csak azok a termek áztak el amik a pincével voltak kapcsolatosak...és néhány mosdó...Mikor közölték velünk a hírt, mindenki elhúzott az osztályból csak mi maradtunk ott Dan-nel.

-Bakker nincsen kulcsom!-mondtam ki hangosan a szitkozódást miután rá jöttem, hogy otthon hagyatm a kulcsot az íróasztalomon reggel.

-Akkor gyere át!-halottam egy rekedtes hangot mellőlem.

-De hiszen még ne ismerlek annyira hogy át mennyek és az se tudom, hogy hol laksz.-mondtam értetlenül.

-Gyere át és hívd fel a szüleidet, majd hazakísérlek vagy viszlek.

-De...de...-annyira meglepett elszántsága, hogy már csak dadogni tudtam...és telót is elfelejtettem vinni a suliba. Ott maradt a kulcs mellet.

-Ne keresd a kifogásokat csak gyere át és telefonálj.-mondta édesded hangon.

-Na jó legyen! Meggyőztél! De csak egy telefon!-emlékeztettem.

-Szóval semmi korep?-mosolygott és értetlenkedett.

-Mi van? Erről szó sem volt! Túl sok a dolgom. Milyen korep??-vontam kérdőre.

-A telefonálásnak ára van!-mondta kacéran

-Szóval most jön az a része, hogy ezt nekem elnézed, amiért körbe vezettelek a suliban.-mondtam teljesen magabiztosan.

-Ja meg volt egy kisebb tesi óránk.-mondta mikor már az utcán voltunk.

-Na jó Szépfiú. Egy teló és már ott sem vagyok és jövök neked eggyel!

-Bármivel?-kérdezte 

-Aha.....mi?....Nem dehogy is.-mondtam mikor belenéztem a vágyakozó szemébe és elpirultam.

-Nem dehogy is olyannal!-mondta féloldalasra húzva a száját.-Még nem olyannak!-jelentette ki.

-Még?!-kérdeztem vissza-Még.-mondtam már nagyon idegesen.

-Ja...Szóval a dolog...amikor készen vagy majd megmondom mit kérek tőled!-jelentette ki.

-Majd!? Édesem most!-mondtam kicsit felháborodva

-Édesem?!-vont kérdőre-Mióta vagyok én a Te Édesed? 

-Nem tudom, mindenkit így becézek.-pirultam el megint 

-Aha...na ja-mosolygott rám. A séta többi részét csöndben tettük meg, de nem az a kínos csend hanem az a jó csendben lenni csend volt.

-Megérkeztünk.-mondta 

-Melyik?-kérdeztem mikor egy kertes házhoz értünk. 

-A narancsszínű....fuj olyan szar színe van...-jegyezte meg.

-Nem dehogyis, a szar barna ez meg narancs.-mosolyogtam rá.

-Te egészen máshogy látod a dolgokat, mint én!-mondta bókját nekem.

-Vehetem bóknak?-néztem rá.

-Ahogy akarod....-majd halkan hozzá tette-ahogy akarod Édesem.

-Mi?-kérdeztem meg tőle.

-Semmi...semmi...-oda sétált az ajtóhoz-Na szóval készen állsz? 

-Ugyan mire?-kérdeztem

-A szenvedésre, ahogy elnézem anyum itthon van és....na jó, de ne mondd, hogy nem figyelmeztettelek!-nézett rám figyelmeztetően. Benyitott és bementünk.

-Szia Anya megjöttünk vagy is tünk!-mikor eszébe jutottam én is.

-Csak egy telefon!-tátogtam vagy is súgtam neki oda.

-Tudom.-mondta vissza, mikor az anya lépett be a szobába.

-Jaj! Szia Kicsim. Hogy telt a nap?-majd egy mozdulattal megpuszilta a fiát.

-Anyaaaaaaa....-mondta majd rám vetette tekintetét. Piroslóarca mindent elárult, pont olyan cikis volt a helyzet számára, mint nekem...na jó nem, nekem nem volt cikis a dolog. Csak elnevettem magam, csak akartam elnevetni magam....

-Jaj egy lány!....-kiálltotta mikor mintha én lennék az utolsó nem tom mi a földön....meg van! MEGVÁLTÓ!!! majd folytatta.-Nagyon sokat vártam erre a pillanatra.-Az anya olyan lelkes volt, hogy nem volt szívem leállítani. Dan folyamatosan tátogott valamit..talán azt hogy ő megmondta...és mutatott is, elpirulva. Az anya nevét mondogatta és próbálta leszedni rólam, de úgy ragaszkodott hozzám, mint majom a farkához, de egyszer csak elengedett.

-Jó napot!- mondtam neki kicsit félve és halkan.

-Hogy hogy itt vagytok?-erre a kérdésre mi ketten összenéztünk és hülyén vigyorogtunk.-Ugye nem lógtok? 

-Nem dehogy is Anya!-mondta miközben anya felé emelte a konyharuhát és egy kicsit megcsapta.-Anya!! Jól van ezért kapsz!-felkapott egy konyharuhát ő is és elkezdett csapkodni...Egy ideig csak néztem őket vigyorogva, majd odajött Dan...

-Dan! Ha megütsz esküszöm megöllek!- védekeztem a kezemmel és megpróbáltam tőle elvenni a ruhát.

-Akkor mi lesz? Megölsz?! Na azt megnézem.-jelentette ki és csapott egyet vele ami sikeresen el is talált.

-Most meghalsz!-mondtam és vetettem egy konyharuhát a pultról.Nagyon elvoltunk nem is vettük észre, hogy az anya csak úgy elment dolgozni...miután írt egy cetlit.

            

   

  

7.rész

~Jenna szemszőge~

Az előbb még úgy volt, hogy nincsen padtársam most meg van?? Ez mi?? Na ne már!! Nem élvezhetem a szabadságomat! Ezért majd bosszút fogok állni!-gondolt menetemből megint egy édes-mázos hang ébresztett fel! A zsepivel letöröltem kicsorduló könnyemet....és egy "reflexet" csináltam hátra.a padtáram ezt észre is vette.
-Ne sírj miatta, fel a fejjel, jön egy másik utána.-ezzel a mondattal teljesen levett a lábamról és újra feltörtek bennem a könny és a hisztérika is.
-Honnan tudod, hogy esetleg miatta folynak könnyeim?-kérdeztem
-Látszik rajtad, hogy oda vagy érte! És egy megérzés, amolyan 6. érzés..-én csak banbán néztem rá miközben előtört bennem a perverzség a pimaszság is.
-Én azt hittem, hogy....na jó ezt még  se kéne!- mondtam kipirosodott arccal.
-Khmmm....nem zavarok??-kérdezte a tanár.
-Jaj tényleg elnézést kérek...-feleltem kicsit halkan.
-Na mivel tudom, hogy Den új diák és nem ismer itt senkit, ezért elengedem önöket és felhatalmazom Jenna,  hogy mutassa be mindenkinek és vezesse körbe!-mondta majd kiküldött minket.
-Rendben!-majd felálltunk és kimentünk a teremből-Na mit szeretnél látni?? Ja apropó a nevedet sem tudom még.
-Dan Matthu. "Átutazó" diák.-mutatta az átutazót a levegőben macskakörömmel.-Igazából mindent, de előbb válaszolj a kérdésemre kérlek! Szóval miatta sírtál igaz??-nézet rám komolya tekintettel.
-Nem bírom letagadni mi?? Egy akkora seggfej, bunkó, szar szemét szar alak, hogy ilyen a világon nincsen még egy, mint ő!!! De így szeretem! Igen...habár most utálom....rohadjon el ahol van!-mondtam egy kicsit lehangoltan.
-Miért?
-Mert észre sem vesz..én csak...nem is tudom, hogy hogyan lát ő engem! Teljesen összetört!
-Ez is egy válasz. De miért szereted??
-Jah-mosolyogtam egyet az előbbi miatt-Mert...mert...nem tudom....egyszerűen megfogott és nem bírom elengedni őt! egyszerűen mindent szeretek benne...érted? Amikor az ember csak önmagáért szeret valakit és nem azért, mert van pénze vagy szép...én nem akarom kihasználni....de most pusztulkodjon meg!Elküldeném még a rákba is ez az idióta faszkalapot, majd vissza hoznám és agyon dédelgetném, és megint elküldeném táblát nyalni!-húztam mosolyra számat a végére.Ránéztem Danre ő már a nevetéstől pukkadozott.-Te nem éreztél így?
-Igazság szerint igen....egyszer, de ő nem lett az enyém, mert elköltöztek és amikor elköltöztek azon a napon közölte velem, hogy lenne esélyem és simán összejött volna velem, ha nem költöznek el...csak hát elmentek...az sors két felé osztott minket. Azóta sem láttam és nem is írtunk egymásnak.-néhol-néhol elállt a lélegzete az emléktől.-Látod én akartalak vigasztalni téged, és most te engem vigasztalsz!-formálta meg kerek, telt ajkaival azt a pár sort is.
-Nem, dehogy mi egymást vigasztaljuk!-kacsintottam rá.
Miközben sétáltunk elértünk a próba terembe., ahol éppen a Rómeó és Júliát alakította valami felsőbb rendű osztály. Leültünk egy-egy székre hátul és meghúztunk magunkat.
-Most miért bújkálunk?
-Mert talán tilosba járunk??
-Máshol is járhatnánk.-jelentette ki.
-Ha nem akarod ezt nézni akkor nem kell, gyere menjünk!-azzal felálltunk és kimentünk az ajtón csendben és halkan. Amikor.....
-Hé Hölgyem és Uram, maguk kicsodák? -hallottam egy hangot a színpad felől
-Mi?!-kérdeztem vissza.
-Igen!
-Hát mi csak tudja erre jártunk...és gondoltuk, hogy benézünk, hogy mit is próbálnak....nem igaz Dan??-néztem rá nagy szemekkel.
-De-de. Úgy van, ahogy a Hölgy mondja!
-Maguk nem ide járnak??
-Öööö...én csak most jöttem ide....túraútvonalon vagyok! A kísérőm pedig ő!
-Túra út??Miféle túra út??
-Áhh...tanárnő ne is figyeljen rá beszél itt összevissza....-majd rá néztem és az ajtóra, egyből vette a adást.
-Jah mivan??-mondta Dan.
-Háromra.
Micsoda háromra??-kérdzete  a tanárnő.
-Egy....kettő...három...futás!!- és azzal utnak eredtünk.
-Hova mentek?? Gyertek vissza! Na megálljatok! Jó az arc memóriám ám!!
Mi csak futottunk és sírtunk a röhögéstől.

6.rész

6.rész 

CSÜTÖRTÖK

~Ricsi szemszöge~

Miután tegnap haza jöttem várt rám a foci edzés is, amit természetesen soha nem hagynám ki semmiért és senkiért se. Ez az életem értelme! Ezért még a cuccaimat is összekellet szednem és azután indultam el a buszmegbe. A haverokkal találkoztam a buszon és természetesen Damival ( azaz Dallma becézése) piszkáltak...nem tudom talán ürültek neki, vagy nem is tudom igazán....Csütörtök reggel alig bírtam felkelni, nem csoda azon gondolkodtam, hogy  mit kéne csinálnunk esetleg pénteken. Azt akartam, hogy tökéletes legyen! Így hát sokat tűnődtem, hogy mit fogok csinálni...Mikor eszembe jutott valami és elaludtam és Damival álmodtam. :3

~Jenna szemszöge~

Ma könnyed egyszerűséggel ébredtem fel, hisz olyan jó kedvem volt és teljesen feltöltődtem. Ez tetszett! Még soha az életben nem éreztem ilyen jól magam a bőrömben. Szóval ez is oda tett nekem ma. Mikor bementem reggel az iskolába taliztam a barátaimmal. Az első kérdésem az volt, hogy "Na összejöttek már?" Persze erre csak egy sokat mondó nem bólogatást kaptam és annak ellenére, hogy ez a nap lett volna a legjobb napom ez lett a legszarabb! Miért? Mert ezek még nem is jöttek össze és a lányra még azt se tudom mondani, hogy rohadjon meg,  mert ő egy rendes lány és ezen járt megint az eszem, ezen pörgött folyamatosan...már enni se volt kedvem, pedig nagyon haspókos vagyok, Niall Horan 2. változata, csak lányban! Ekkor tűnt számomra minden biztossá és világossá....lehullott a rózsaszín függönyöm!SOHA NEM LESZ AZ ENYÉM!!! És nem mondhatok semmit! Elég zavaró volt így is, hogy amikor tesin öltöztünk erről volt szó...
-Juj remélem össze jössz azzal az idíótával Dami!- mondta Ricsi előző barátnője Daminek.
-Köszi. :D-válaszolta.
És ez ment egész órán az öltözőben és minden hol! És amikor már 1000x hallottad és pont ő tetszik neked....sokkal nagyobb fájdalmat nem is tudna más nekem okozni rajta kívül! Alig vártam, hogy haza érjek és kibőgjem magam a egy jó meleg kád vízében.
*********************************************************************************
Éppen a lányokkal voltunk a mosdóban:
-Ne sírj Jenna, NEM éri meg!- mondta Em.
-Tudom, de, hogy lehetek ilyen hülye! Tudod mióta tetszik...meg minden...-mondtam hisztérikusan, de ő csak közelebb húzott magához és megölelt. A lányok is csatlakoztak hozzájuk. Nem is tudnám, hogy mit kezdenék nélkülük, de tényleg...elgondolkodtató! Befejeztem a sírást és vissza mentünk az osztályba, azonban akadt egy kis gond...ott volt az igazgató és összenéztünk. Egyből kiszúrta!!
-Sírtál? Baj van?- kérdezte aggódva és akkor minden szem rám szegeződött, majdnem minden...
-Nem,...nincsen.-válaszoltam letagadva az imént történteket.
-Ezt kitől kérdezte?, Ezt kinek mondta?, Ki sírt? ezek a kérdéseket hallodtam még vissza...majd becsöngedtek és elkezdődött az óra amit persze mint eddig is tettem gondolkozással töltöttem. Annyira elmerültem gondolataimban, hogy észre sem vettem , hogy bekönnyezett a szemem.
-Tessék itt egy pzs!Törüld meg a szemedet vele!.-mondta a padtársam. Padtársam??? Van egy padtársam?? Mert nem rég volt átültetés és én úgy emlékeztem, hogy mellettem nem ült senki! Emlékezetem szerint...de hát most ez mi?
-Köszi.-válaszoltam végül és elfogadtam a pzsét és megtörültem vele a szememet.

Hamarosan kövi rész! ;) Addig is mondj véleményt! :D És ne feledj el komizni lákjolni! :)

5.rész

5.rész

Itt van az új rész! Remélem tetszik és ne feledjetek el kommentelni!! :D

~Jenna szemszöge~

~SZERDA~

Szóval a napokban csatlakozott hozzánk egy osztálytársunk...így a bandában nem hárman, hanem már négyen voltunk. Ezt meg kell hagyni meg kell ünnepelni ezt, ezért:
-Lányok mit szólnátok, ha a hétvégét nálunk töltenénk?? 

-Rendben benne vagyok.-válaszolta Pati

-Én is.-válaszolta Em.
-Én nem tudom még, ha anyum megengedi.-válaszolta
-Rendben....-és rámosolyogtam.
Ez a kis csevej óra előtt történt így becsöngettek...vagy is jelző csöngő volt, így tovább tárgyaltunk lányos dolgokat, mint pl.: a bankett. Mindenki egy ruhában szeretne lenni...Csak az volt a probléma, hogy mindenkinek más állt volna jól és nem is egy kedvenc színünk van! Na ez az egybe öldözösdi itt akadt meg.

~BECSÖNGETTEK~

Az első óránk fizika volt...ilyenkor mindenki elül ahova szeretne, mert hát a tanárok nem hagyták, hogy oda üljünk, ahova szerettünk volna. Így "nesze-neked-tanár"-gondoltuk.Fizikán olyan rosszak szoktunk lenni, hogy a tanár idegein táncoltunk minden egyes másodpercben....szó szerint :D de nem hatot meg minket! Csak addig csináltuk amíg már ott volt az osztály, hogy kirúgják, de ez nem valószínű, ezért csak 100x vagy 200x kellet leírni a házirendből a leghosszabb mondatot. Ez se nagyon segített nekik, mert akár hányszor is leíratták velünk mi annyiszor lázadtunk. Ezen az órán a tz-ék sem játszottak nagy szerepet...Már nagyon untam magam ezért neki álltam "alkotni" természetesen a padra...Hova más hova??? A végén egy nagyon jó szívecskét ábrázoltam le filcel :) az egyik oszt.társam le is fényképezte...megígérte, hogy át küldi, de azóta tuti kitörülte...nem baj nem vagyok valami nagyon haragtartó csak egy idő után ;)

~KICSÖNGETTEK~

Kövi óra matek volt...ami valjuk be nem volt az erősségem...ahogy a többi tantárgy sem.

Lement a nap...és végre bedőlhettem az ágyba.

~Ricsi szemszöge~

Fizika volt az első óra, ilyenkor eltudtam ülni gondtanul, nem mintha máskor nem szoktam volna...gondtalanul elülni. Az a lényeg, hogy én abba a padsorban szoktam ülni, mint Ő. Amikor forgolódok....valjuk be egyenesen hátra nézek rá, mert egy pad azért van köztünk...Mindenki hangoskodott csak Ő nem, Ő beszélt halkan a padtársához...szó szerint suttogott neki. Korábban már jártunk, de azt inkább hadjuk, hisz még kicsik voltunk....nem tudom, de úgy érzem, hogy vele más ember vagyok...jobb vagyok...igen jobb vagyok vele, ha mellettem van...én IGAZÁN SZERETEM ŐT...már most úgy gondolok a péntekre, mintha most kérném meg a kezét, de nagyon izgulok...azóta nem izgultam ennyire, mint amikor megnéztem, hogy felvettek-e. Ő és én remélhetőleg egy helyre fogunk járni...igen egy iskolába...csak míg én főzni tanulok, mert ugyanis szakács leszek, a legjobb ( remélem) a környéken. Ő addig remélhetőleg a legjobb főkapitány lesz a rendőröknél....-Gondolat menetemet a csengő szakította meg.

~KICSÖNGETTEK~

-Mi a kövi óra Ricsi?
-Franc se tudja.-fordultam oda hozzá.-Tényleg nem tudom.-mondtam végül
-Oké.-majd megfordult- Szaby mi lesz a kövi óra?
-Matek meg nyelvtan...fujj-válaszolta...és azzal ki mentünk az udvarra.

A hátra levő órákon és napban nem volt valami sok...semmi izgi csak az, hogy néztem, csodáltam ŐT. Minden egyes lépését figyeltem, mint valami ragadozó, aki a vacsorájára vár.
-Huuu...itt valaki fülig szerelmes.-mondta valaki, majd oldalba bökött...nem igazán figyeltem rá, hiszen nem értem rá..
-Tényleg...Ricsi bűzlik a szerelem szagától!-jelentette ki Barni és a többiek pedig egyet értettek vele.
-HMM??...Tessék? Valamit mondtál??...Jól van-és rá néztem...tekintetem nagyon szigorú volt,  mire mindenki elnevette magát :D és így folytattam mély hangon.-Kimerészelt meg zavarni gondtalan nézésemben??-erre mi csak szakadtunk...rá nézem az órámra és..
-Bocs skacok, de mennem kell...
-OK. CS.-válaszolták egyszerre, ami egy kicsit..nagyon ijeszt volt ,oda mentem és le pacsiztam velük, majd fogtam magam és haza téptem.

Várom a komikat! :D

Hali ne feledjetek el kommentelni! Nagyon fontos lenne számomra, ha kommentelnétek ;) úgyhogy kommentre fel!!!!! :D :D :) Íratkozz fel is!! Nagyon fontos.....én lennék a világ legboldogabb embere, ha írtakoznátok és kommentelnétek, vagy is véleményt nyílvánítanátok!!! :D Holnap hozom az új részt, megpróbálom hosszabbra írni, de nem hiszem, hogy hosszú lesz :3 SZÓVAL KOMIZZ!!!!

4.rész

~Jenna szemszöge~

A következő órák...hát mit ne mondjak...végig untam az egészet....nem is bírtam magam feltalálni...csak egy dologra tudtam összpontosítani...Rá...semmi másra...Mindenki azt mondja, hogy szeretni jó dolog, de azért még is más, ha úgy szereted, ha belehalsz...az jó??! NEM! Iszonyúan...egyenesen szar! Főleg, ha egy oldalú a szerelem....erre az órák alatt jöttem rá.  A délutánomat "lazaságokkal" töltöttem és újra hasznosítottam az üres és kidobásra váró fémdobozokat...ja és megpróbáltam tanulni, de nem sok sikere volt...Este a szokásos fürdés, kaja, fogmosás, fekvés, alvás, ha azt az alvást szabad alvásnak nevezni, akkor nem tudom, hogy mit neveznek "túl-mélyen-alvásnak" vagy hogy szokták, ezt mondani??!

~Ricsi szemszöge~

Az óra végét tűkön ültem meg, furdalt a kíváncsiság, hogy min nevetett annyit a Den.

~KICSÖNGETTEK~ 

-Szia. Szóval, mit mondtam??-bátortalanul mentem oda és kérdeztem meg.

-Szia. Mi?? Bocs....

-ööö..tudod...a...az...amin...-kérdeztem zavartan, mert úgy nézett rám, mintha rossz-fát-tettem-a-tűzre...és hát elég durva volt, mi ne mondjam....

-Jaaaa....csak ugratlak, tudom miről van szó- mondta majd kacsintott egyet.

-Ja...jó.-nagyon zavarban voltam....

-Mit is? Min is?? Ja igen megvan! Azon, hogy azt mondtad, hogy téged anyuci megvéd....tudod tyütyűrű-tyütyűrű- túrt bele a hajamba és kiskutya szemekkel nézett felém, ezután el nevettük magunkat. Nem tudnék rá haragudni!

-Hamár itt járunk, akkor...el...eljössz velem pénteken??-kérdeztem 

-Mi? Te most komolyan gondolod? 

-I...Igen.-dadogtam.

-Még szép, hogy elmegyek veled.

-Akkor suli után?

-Rendben. És hová megyünk?

-Azt bízd csak rám.Most kacsintanék, ha tudnék...várj, megvan...-azzal befogtam/lefogtam az egyik szemhélyamat és pislantottam egyet mire mindketten elnevettük magunkat.Éreztem, hogy a délután jól fog telni...

Hogy telik a péntek este(?) és mi van a többi nappal?? elviszi a herceg a hercegnőt?? olvasd a történetet a kövi részben és megtudod!!! ;) Jó szórakozást! :D

1.rész, 2.rész, 3.rész

Hali na az a helyzet, hogy túl fáradt vagyok leírni újra az első három részt ezért itt megtekinthetitek!! ;) 

http://olvasd-az-eletem.webnode.hu/

remélem, hogy jól szórakoztok, ja és ne feledjétek el a kommenteket :) :D 

Jó szórakozást!!!!!

Szereplők

Szereplők

Ricsi Szalay

Jenna Berney

Barátok:

Szabyest

Gotháts Barni

Emília Parker

Patrícia Gutesók:gyella

Tesók:

Ivette Berney

Daniell Berney